Az ágyas szerepe az iszlámban

Minden ember szabadnak teremtetett, csak Allah rabszolgái lehetünk. Az embernek ez egy olyan természetes joga, amit nem adhat fel. Az ember becsületéhez és méltóságához való joga, azonban rendszeresen el lett véve a történelem különböző időszakaiban. Háborúk és elnyomás miatt elvették az emberek szabadságát, és áruként kereskedtek velük. A római jog és a görög filozófia tette mindezt elengedhetetlenné és ekkor kerültek az emberek a piacra árucikként.

Másrészről minden nép csökkenteni akarta a másik népek erejét, így szintén kénytelen volt e cél elérése miatt a rabszolgaság intézményét alkalmazni.

Az iszlám születése előtt az araboknál is elfogadott volt a rabszolgaság, annak minden erőszakosságával, szörnyűségével. A törzsek közötti harcok, összeütközések folytonosak voltak. Az ellenségtől zsákmányolt férfiak, nők, gyerekek mind rabszolgák lettek. Az akkori korban az arabok között a rabszolga alantasabbnak számított, mint az állatok. Ez okból őket nem embernek való munkákban dolgoztatták. Kegyetlenül bántak velük és kínozták őket. Néha étlen-szomjan hagyták őket, amíg csak bele nem haltak. Néha megölték őket. A nőket ágyasnak használták. A társadalom pedig mindezt támogatta. Olyannyira elfogadott volt, hogy csak nők megszerzéséért megtámadtak más törzseket és a férfiakat megölték, a nőket pedig elvitték rabszolgának.

Az iszlám egy ilyen korban születetett meg. De az akkori kor körülményei nem tették lehetővé, hogy ezt a problémát gyökerestől megoldják. A rabszolgaság felszámolása az akkori friss iszlám államnak, nehézségeket okozott volna.

Az iszlámban a Cihad, eltér más népek háborús szokásaitól. Nem a területszerzésről, vérontásról, kegyetlenkedésről szól. Hanem az iszlám elleni támadások kivédése, Allah nevének terjesztése, az evilági és túlvilági élet elnyerésének módjának a hirdetése ezek célja. Ezért nem ölhetnek gyereket, öreget, nőt, csak akkor, ha ezek aktívan részt vesznek a harcban. Ezt a próféta tiltotta meg. De ha ezeket az ellenségből származó személyeket szabadon engedik, számuk idővel nő, és veszélyt jelenthetnek a muzulmánok számára. Ez okból kénytelenek voltak rabszolgaként tartani őket.

Másrészről az ellenség is ezt tette. Meg kellett őrizni az egyensúlyt. Így gyengítették az ellenséget. Cserélhettek így rabszolgákat, így a muzulmán rabszolgák is szabadsághoz jutottak. A pénzért megvett rabszolgák pedig az iszlám elterjedését segítették anyagi támogatással.

Tehát a rabszolgaságot, az ágyasságot nem az iszlám találta fel. S ha teljesen nem is szabadította fel őket. A szabadság felé vezető utat megnyitotta a számukra intézkedéseivel.

Minden korban a rabszolgákat embertelenül dolgoztatták, kínozták, kegyetlenül bántak velük. Csak az iszlám idejében lélegezhettek fel. Az iszlám vallás a rabszolgaságot megszabadította attól, hogy vademberként kezeljék őket, és felváltotta ezt az emberhez méltó bánásmóddal. A rabszolgák jogokat kaptak és az állam felelősségkörébe tartoztak. Az iszlám vallás különös figyelmet fordított a szabadsággal nem rendelkezőkre, parancsokat hozott, hogy a szabadságukat elvesztőket újra a szabadsághoz vezesse.

Például, ha egy hívő hibát követ el azért, hogy megbocsátást nyerjen, engesztelésként valamit tennie kell. Ilyenek: ha nem tartja a böjtöt Ramadan idején, ha véletlenül kioltja valakinek az életét, megszegi az esküjét.  Egy rabszolga felszabadítása volt a leggyakoribb tett az engesztelés elérésére. A Koránban is sok vers tanúsítja ezt.

A háborúk után a szabadságukat elvesztett rabszolgák és ágyasok bármennyire is más státusszal rendelkeztek, ők is embereknek számítottak. A vallásunk úgy tartja, hogy a rabszolgákat felszabadítani az egyik legnagyobb jótett, az istenszolgálat egyik elemének is tekinthető. Mindezt az állítást hádiszok is bizonyítják.

Pl., Ha egy igazhívő felszabadít egy rabszolgát, akkor Allah megmenti annak a hívőnek egy-egy testrészét a pokoltól, a rabszolga testrészeinek ellenében.”

Egy másik felszabadítási mód, amikor valaki a rabszolgájának megengedte, hogy pénzt keressen és így válthassa ki magát.

Allah így utasítja a híveket e témában:

,, Ha van olyan rabszolgátok, aki pénzt akar keresni, hogy megváltsa magát és ti képesnek tartjátok erre, adjatok nekik abból, amit Allah nektek adott és a felétek lévő tartozásukból vonjátok le.”

Ha az adományaikkal a hívők hozzásegítenek egy ilyen rabszolgát a szabadságához, az a legjobb fajta adománynak számít.

A vallásunk másrészről előírta, hogy az úr és a rabszolgája egyenlően kezelendő a megélhetés és az élet területén. A rabszolgát családtagnak kellett tekinteni, egy asztalnál kellett étkezniük is. A vallás szerint azt kellett ennie, amit az ura evett, egyenlően öltözködnie. Az úr nem bántalmazhatta a rabszolgát.

Az Úr nem hívhatta lenéző neveken mint, például: ,, Rabszolgám, ágyasom”, hanem: ,, Fiam, lányom”-nak kellett hívnia.

Mivel a rabszolgák többségében képzetlenek voltak, az urukra esett a taníttatásuk feladata is. Ahogy a felsoroltakból is látszik, korántsem volt könnyű feladat a rabszolgatartás, azok ellátása, ha betartották az előírásokat. Ahmed Cevdet Pasa így fejezi ki a rabszolgatartás nehézségét: ,, Az iszlámban rabszolgát tartani egyenlő a rabszolgává válással.”

Az iszlám megreformálta a rabszolgatartást, a jogban széles körben foglalkozott a témával, és védelme alá vette, látható mekkora változást idézett elő az intézkedéseivel.

A Nyugat, aki hangosan hirdeti a civilizáltságot, nem foglalt-e el országokat, igázta le azokat, tiporta el az iszlám világot? És ha belegondolunk abba, hogy Amerikában és Dél-Afrikában a feketék még mindig másodosztályú állampolgárnak számítanak, látható, hogy a rabszolgaság folytatódik. Több, mint fél évszázadon keresztül a vasfüggöny országainak állampolgárai ellen Oroszország követett el kegyetlenkedéseket. Elűzte az embereket az otthonukból, hazájukból és Szibériába, táborokba száműzte őket, ahol kínzásnak, kegyetlenkedésnek vetette alá őket. Ki tagadhatná mindezt?

Vagyis a rabszolgaságot nem az iszlám találta fel, hanem megreformálta azt, és ezzel elhozta az embereknek az igazi szabadságot és a helyes utat.

Az ágyas, szolgálók státusza

Az ellenségtől harcokban rabszolgaként elhurcolt nők és lányok neve a ,,szolgáló, ágyas”.

Jogilag hadizsákmánynak számítottak, így az iszlám állam szolgálóként a veteránoknak adományozta őket. Felszabadulásukig kereskedhettek velük. Miután megvették őket, a család tagjaivá váltak, és így is viselkedtek velük. Az ,,uruk” használhatta őket, saját szolgálatára, háztartási munkákra és saját örömére szexuális célokra is, anélkül, hogy feleségül kellett volna vegye őket. Bár ez elsőre nagyon furcsának hangzik, az akkori kor szokásait nézve normálisnak számított.

Erre a Korán is engedélyt adott, A hívők szúra 5. és 6. versében:

5. ,, És akik őrzik szemérmüket,

6. kivéve a házastársaiktól, és azoktól, akiket a jobbjuk birtokol, mert akkor bizony nem érheti őket vád.”

 

Abban, hogy az úrnak megengedett a szexuális viszony a szolgálójával a következő kettő bölcsesség, előny rejlik a szolgálóra nézve. Az első és a legfontosabb, hogy a rabszolgálóvá vált és egyedül maradt nőkről gondoskodnak. Mert máskülönben elkerülhetetlenül rossz útra kerültek volna, rossz nőként éltek volna, bűnben. Így viszont az uruk házában maradhattak.

A másik előny, ha gyermeke születik urától, akkor a gyermeke anyja, vagyis ,,ümmü’l-veled” pozícióba kerül. A rabszolgától született gyermek szabadnak születik. Ha gyermeket szül és ura meghal, nem öröklődik rabszolgaként tovább, hanem szabaddá válik. Ha nem szülne gyereket, és az ura sem szabadítja fel, akkor öröklődik.

Nem kötelező, hogy az úr szolgálóját ágyasként használja. Egyszerű szolgálóként is használhatja. Sőt, ha a rabszolga férje él, de ő is rabságban van, akkor mivel a köztük lévő házasság érvényben van, az úrnak tilos őt szexuális szolgáltatásokra használni.

Sőt, ha a nő férje egy másik valakinek a rabszolgája, akkor szintén az ura nem használhatja a nőt, ágyasként.

Mindezek mellett a Korán ajánlotta a rabszolgák egymás közötti házasságát. Nur szúra, 32. vers:

,, S párosodjatok azokkal, kik köztetek társtalanok, s a jámborokkal szolgálóitok, a cselédeitek közül. Ha ők szegények, hát gazdagítja őket Allah az ő bőkezűségéből. Allah a mindent Átfogó, Mindent tudó.”

Így egyfajta egyenlőség teremtődik a rabszolgák között.

A vallásunk arra törekszik, hogy ha lehet a rabszolga elnyerje szabadságát. Azt is szeretné, ha a rabszolganő házasodna és saját házának asszonya lehetne. A próféta (béke legyen vele és családjával) egy hadiszében így szólt erről:

Ha van rabszolgátok, akinek jó nevelést adtok, és felszabadítjátok majd feleségül veszitek őt, két jótettnek számít az nektek.

Ha elolvassuk ezeket a magyarázatokat, már jobban megértjük, hogy az iszlám valójában megvédte a rabszolgák és az ágyasok jogait. Nemcsak úgy tekintett az ágyasra, mint egy emberre, akinek a nőisége kihasználható. Ugyanakkor a család tagja, a ház lakóihoz tartozó személy volt. A családban, a feleség utáni legfontosabb nő felelősségével bírt.

Egy ember a rabszolgáját felszabadíthatta, de ugyanígy el is ajándékozhatta. Egyiptom parancsnoka Mukavkis is küldött két rabszolgát Prófétaurunknak (béke legyen vele és családjával). Ez a két rabszolga, útjuk közben muzulmán lett. Köztudott, hogy a próféta (béke legyen vele és családjával), ezek közül a Mariye nevű rabszolgával megházasodott. Aki később egy Ibrahim nevű fiúgyermeket szült neki. A gyermek születése után, a próféta felszabadította Mariyét a rabszolgaság alól. Ezáltal Mariye a próféta feleségeinek kijáró, különleges pozícióba emelkedett. A Şirin nevű másik rabszolgát a próféta Hassan bin Sabit költőnek ajándékozta.

A mai világunkban ezekre a leírásokra alapozva, egy nem muzulmán országból nőt ,,ágyasként”, házasságkötés nélkül tartani nem megengedett. Mert a mai korbanaz ágyasságnak nincs létjogosultsága. Másrészt az ágyas, akit Mukavkis a prófétának ajándékozott, már előtte is ágyas volt. Mukavkis nem a saját népéből ,,ajándékozott” neki egy nőt.

 

 

---

Oldal: Az ágyas szerepe az iszlámban
Modern Iszlám - © 2008 - 2024 - moderniszlam.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat