Modern Iszlám

Depresszió

  Vallási szempontból hogy nézünk a depresszióra és mi lehet a megoldás? A próféta adott-e valamilyen tanácsot az ettől szenvedőknek?

  Válasz 1:

  A depresszió korunk egyik leggyakoribb betegsége. A betegséget a stressz okozza, mely más betegségekhez is vezet pl. a szívbetegséghez. Ha megvizsgáljuk az okokat az átélt nehézségek közvetlenül sejtszinten okoznak diszfunkcionálást, felborítva az ott meglévő érzékeny egyensúlyt.

  Pl. az immunrendszerünk képes megvédeni minket a különböző betegségektől még a ráktól is. de csak akkor rendelkezhetünk megfelelő immunrendszerrel, ha a stressztől távol tartjuk magunkat. Ha ez sikerül, limfocitáink megvédenek a gyulladásos betegségektől, reumától sőt még a ráktól is.

  De mindezek sikerességéhez az ima és az Istenről való elmélkedés is szükséges. Az a hívő, aki folyamatosan imádkozik Istenhez, minden őt érő eseményt tőle származtat és próbatételként kezel, ettől a gondtól is könnyebben szabadul. A Koránból Urunk szavai, ahol önmagáról imára választ adó és a nehézségeket megszüntető tulajdonságairól ad hírt nekünk:

  "S nem Az (a legjobb), Ki válaszol az elkárhozottnak, midőn az Hozzá fohászkodik,  s Ő leveszi a rosszat, s megtesz titeket helytartókká a földön? Van-é más Isten Allahhal? Csak kevesen emlékeznek." ( Neml, 27/62)

  Prófétánk a következő hádiszban utalt rá, hogy az aggodalom, a gond utat nyit a betegségeknek:

  " Aki rossz karakterű ember, annak saját "nefsi", rosszirányú vágyai okoznak gondot, akinek pedig sok a bánata, azt az betegíti meg."

  " A sok aggódás sok betegséget hoz."

  " A legrosszabb dolog, amit Allah a teremtményeinek teremtett az aggodalom."

  " A Teremtő minden gond mellé gyógyító megoldást is teremtett. Aki megtalálja ezt, arra gyógyszerként hat, aki nem az a problémából nem talál kiutat. Egyedül a halálból nincs gyógyír."

  A gondokkal teli, mai nevén stresszes élet, a hitből táplálkozó jó erkölcs hiányának a végterméke. A doktorok szerint, távol kell maradnunk a stressztől, és el kell érni a kiegyensúlyozottságot, belső lelki egyensúlyt. De ez a fajta nyugodt élet, csak a Korán erkölcsi tanításának betartásával lehetséges. Allah a Koránban így szól erről a híveinek:

  " Ki jókat cselekedett, férfi, vagy nő, s az hívő, hát Mi felélesztjük őt üdvös élettel, s megjutalmazzuk őket. bérük a jó által, mit tettek." ( Nahl, 16/97)

  " Mondd Allah megszabadít titeket attól, s minden gyötrelemtől, ..." ( Enam, 6/64)

 Válasz2:

  A depresszió nem a mai kor jellemzője, hanem végigkísérte az emberiséget amióta világ a világ. Egy állapot ami akkor keletkezik, ha egy ember nem valósította meg a céljait, nem tudta kezében tartani a szépséget, amit birtokolt vagy az elveszített lehetőségek miatt reménytelen lelki állapotba kerül.

  Az ember gyengének, nyomorultnak, múlandónak született és földi élete végén a halál várja. Az állatokkal ellentétben mindezek tudatában van. Ha belegondolunk , hogy egy mindent akaró, de  semmit sem örökre birtokló, a mindentől félő  és a különböző őt érő hatásokkal szemben elgyengülő de velük szemben tehetetlen lényről beszélünk, az lenne a csoda, ha nem esne depresszióba!

  Ez a nem depressziós lét, úgy sikerülhet, hogy bizonyos gondolatokat kizár az agyából, próbál egyántalán nem gondolni rájuk. Pl. a félelmeire, helyette azokra a dolgokra koncentrál, melyeket látszólag birtokol. Így vigasztalja magát, a halára és elválásra pedig tudatosan igyekszik nem gondolni. De ez csak ideig-óráig sikerül, mert néhány megmagyarázhatatlan esemény hatására a szőnyeg alá söpört félelmek, reménytelenségek árvízként törnek elő, magukkal hozva a depressziót is.

   A depresszió szinte az emberi lét természetes velejárójának tűnik. A statisztika szerint, a depresszió jellemzői: mint az alvászavarok, ok nélküli fizikai panaszok, síráskényszer, reménytelenségérzés, önbizalomhiány, rossz közérzet, az élet nem élvezése, az emberek 60%-ra jellemzőek. Én pszichiáter vagyok. A magánéletemben frissen megismert emberek nagy része viccesen közölni szokta: Nekem is meg kéne magát látogatnom!-amiben rejlik valami valóságalap is.

  Van-e megoldás erre a nagyon elterjedt problémára, a múlandóságra, védtelenségre, nyomorultságra? Van; ha keressük meg is találjuk. Legnagyobb mértékben abban tévednek az emberek, hogy azt hiszik, nincs megoldás, ezért próbálnak ezekre nem gondolni, nem létezőnek tekinteni.

  Pedig egy problémát csak akkor lehet megoldani, ha felszínre kerül. A magunk áltatásával és a szőnyeg alá söpréssel, nem tudomásul vétellel nem. " Légy férfi, nevess a halál arcába, hallgassd meg mit akar!" Aki megszívleli ezt a figyelmeztetést az: " Igen, én múlandó, védtelen és nyomorult vagyok és ezt beismerni fáj. De mindezekre hol lehet a megoldás?" Az megoldást is biztosan talál. de az odavezető út nem egyszerű, de a fáradozás gyümölcse a kegyelem.

  Melyik a jobb hozzáállás? Ha a "depressziós beteg": nem sikerül amit szeretnék, minden fölösleges, semmi nem úgy megy ahogy kellene, az élet értelmetlen, amúgy is meghalunk vagy a ne foglalkozz semmivel, ne vegyél semmit komolyan, nem kell mélyen elgondolkodni felfogás? Elkerülhetetlen, hogy a struccpolitikát folytató egyének, amint egy esemény hatására a fejüket falba verik, maguk is depresszióba esnek.

  Nem vagyunk mindnyájan egy tükörfalú szobában? A tükrök elhitetik velünk, hogy egy nagy térben vagyunk, de amint közelítünk a tükörfalhoz, beverjük a fejünket, egyből rájövünk, hogy egy kicsi szobában vagyunk. A fantázia megszűntével jön az álmatlanság. A lehető legkellemesebb helyzet is fájdalommal jár. Egy hazug földi menyországot képzeltünk, ami egy halállal, veszteséggel, szomorúsággal azonnal törést szenved, megszűnik.

  Egy rég olvasott újságcikk jut eszembe, melyet soha nem felejtek el. Művészek egy csoportja piknikre ment, céljuk az volt, hogy felejthetetlen napot töltsenek el együtt. A hosszú cikk részletesen és hosszan elemezte, milyen jól szórakoztak a nap folyamán, majd az írás így fejeződött be: "A nap végén mindenki szomorú volt, mert ez a gyönyörű nap véget ért." Nem furcsa? A legjobb dolgok is csak addig adnak élvezetet, amíg átéljük őket, az adott pillanatban, majd ha véget érnek szomorúságot hagynak maguk után. Az élvezet elvesztésének szomorúsága.

  Emlékszem amikor fiatal koromban a rádióban meccset közvetítettek s a kedvenc csapatom játszott, legkevésbé azt szerettem amikor a tudósító emlékeztetett  hogy a meccs utolsó 15 vagy 10 perce következik. Fájt, hogy egy dolog ami annyira nagy élvezetet nyújtott nekem mindjárt véget ér. Még valami átélése közben is, elrontható az élvezeti értéke, amint értesülünk annak kis idő múlva bekövetkező végéről. Az élvezet elmúlásának tudata, szomoruság az élvezet elvesztése felett.

  Előléphet valaki: Jó, mindez igaz, de ha tudsz akkor ajánlj megoldást! Ha csak félmegoldást keresünk, anélkül, hogy a problémát teljes mélységében megértenénk, hogy a felvetett helyzetre gyors megoldást keressünk, félrevezethet. Ezért javaslom boncolgassuk tovább a kérdést! Vegyünk egy fiatalt példaként. Szerelmes valakibe, akivel azt tervezi hogy egész életét boldogan,vele éli le, majd ráeszmél az "Örökre veled együtt"- kifejezés hazugság. nemhogy örökre, lehet, hogy még a jövő évet sem érik meg együtt. Egy olyannyira szeretett valakitől is lel kell válnia véglegesen egyszer. És addig sem biztos, hogy minden éppen pontosan úgy alakul mint azt elképzelte. Valószínűbb, hogy csak félig- meddig lesz úgy, de Ő azzal is beéri majd. Problémák adódnak, de Ő a szívét teljesen hozzáköti mindenesetre; mintegy önmaga vigasztalására. De meddig?

  Vagy vegyünk egy anyát példának. A gyerekét, kiért életét is adná, bármikor elveszítheti, egy betegségben, katasztrófában. Hiába ülne éjjel-nappal a betegágya mellett, még egy baktérium is elveheti tőle gyermekét örökre, vagy élete végéig mozgáskorlátozottá, bénává, beteggé teheti. Mindezzel szemben tehetetlen. Mi olthatja ki könyörületének tüzét? Hogy tudná elnyomni magában az elvesztés lehetőségének gondolatát? Mivel tudná becsapni magát, hogy vigasztalást nyerjen? Hát ezt mondják meg a professzorok, filozofusok!

  Ök azt mondják ezek az élet fájdalmas valósága, nincs mit tenni. Koncentrálj másra, kezdj új hobbiba! Próbálj boldog lenni, nézd a sikereidet, légy büszke arra amid van stb.! Egy halálraítéltet mennyire érdekel a börtön dekorációja? Az örök szerelmet keresőt, a múló szeretettel megelégszik-e? Egy menyországot kereső éa annak tökéletességével megelégedő lélek becsapható-e a földi villákkal, melyek villany- vízszolgáltatása is akadozhat, kimaradhat pl. egy vihar miatt. De egy hittel átitatott ember számára nincs szomorúság és félelem. AKorán verse szerint:" láhavfün aleyhim ve la hüm yahzenun"

  Mert az igazhívő, Allahért szeret. Az általa szeretett személy Allah szépségének és kegyelmének a megtestesítője. És reméli, hogy párja az örök életben is párja lesz teljes tökéletességben, zavartalan nyugalomban, boldogságban.

  Ha szeretteit elveszti, úgy vigasztalódik, hogy ez átmeneti állapot, Allah kegyelmére és könyörületére bízza őket.

 A Korán tanítása alapján az őt ért csapásokat, veszteségeket, betegségeket figyelmeztetésnek és a bűnöktől való megtisztulás egyik jelének veszi. Ha gazdagságra tesz is szert e világon, úgy fogja fel Allah ad és elvesz. Célja mindvégig az örök élet elnyerése, minél több jótett véghezvitele marad.

  Ha ez a világ a próbatétel helye, akkor az nem lehet könnyű. Így áll a megpróbáltatásokhoz. Ez a világ azon munkálkodik, hogy befeketítse a fehér füzetet piszokkal, bűnökkel amit a hívő fehéren, tisztán szeretne tartani. Mintegy kivüállóként ablakból figyel, nem akar a bűnökbe keveredni.

  Ha törekvése ellenére gyengesége mégis bűnbe, közömbösségbe vagy lázadásba viszi, megbánja, remélve Isten bocsánatát, s újranyit egy fehér füzetet. Megtalálva a boldogságot és nyugalmat, maximálisan, amennyire evilágon lehetséges.

  Ne felejtsük, a depresszió nemcsak a mi századunk, hanem századok betegsége. Hallgassunk a századokon túlhaladó üzenetre!

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat